Nő-vendék

Vannak kerek évszámok egy fiatal lány életében, amikor azt hiszi, hogy táncolni fog a világ körülötte. Pedig csak ő táncol egyet a világ körül. Az egyik ilyen dátum, amikor tizennégy éves lesz. Sutba dobja végre a Barbie-babát, nézegeti az első személyijén a fényképet és a lejárati időt, melyet olyan távolinak vél, hogy belemosolyodik. Elkezdi festeni a körmeit vadabbnál vadabb színekre, és akár tanárával is szembeszáll, érvényesítendő, a női ébredése kapcsán a hamis jogokat. Új fehérnemű kerül a fiókjába, amit melltartónak hívnak, és táskája alján halmokban tartja a tampont, nehogy kínos helyzetbe kerüljön. Megtanulja, hogy érdemes szempillát rezegtetni, és hangosan kacagni, figyelemfelkeltés céljából. Erőlteti a változást.

Új, felnőtt létet akar.

Egy teljeset, igazit, szerelmeset, sikereset. Kritikus kezd lenni saját küllemével szemben. Anyját kritizálja, és ítéli el minden alkalommal, amikor kudarcait nem tudja kezelni. Sok időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy rájöjjön, az eldobott Barbie-baba életérzése, a Barbie-lét elvárásai még mindig meghatározzák világnézetét, hétköznapjait.

Ebben a hibrid világban, amiben még meg vannak a gyerekálmok, és már meg vannak a női célok, nehéz létezni. Egyszerre kell megfelelni saját maguknak és a világnak is. A gyereklány, gyermeki céljait akarja elérni, női taktikázással.

Mintha két lény, egy anyaimádó lányka, és egy anyaszipolyozó szuka lenne jelen a "nő-vendékben".

Úgy vélem, ezen okoknál fogva, csírájában kell elfojtani minden kamasz kényszerképzetet. Például úgy, hogy a ,seggig' érő szőke hajkoronát nem engedjük feketére befesteni. Csak, hát, számolni kell azzal is, hogy a nyílt ellenszegülés egy ilyen korú lánynál az ajtó kilazulásával, kétnapi csípőből dacolással, és gyilkos tekintettel jár együtt. Az idegek harca ez. Frappáns anyuka viszont tehet még egyebet is, mint hogy rágódjon a kamaszkor furcsaságain. Cselez.

- Anyu! Szeretném a hajam befesteni. Feketére. Annyira, de annyira tetszik. Elmúltam tizennégy. Már nem szólhat érte senki, egy szót sem. A suliban sem, és az osztály felének amúgy is be van már festve a haja. Légysziiiii! - könyörög, és nagyon-nagyon szépen nézett közben, mint annak idején, amikor még csak plüssmaciért könyörgött. Frappáns anyukának a szája is tátva maradt, hiszen tegnap még ő segített lányának abban, hogy fel tudja venni bugyiját, most meg lánya azon van, hogy valaki lehúzza róla azt, ha elég szépre sikeredik a hajszíne.

Nem szerette volna a jópofa anyuka szerepét magára ölteni, hisz akkor elveszti tekintélyét, amiért annyit dolgozott. Ragaszkodott az anyaszerephez. Nem akart lebratyizni teljesen a lányával, hiszen akkor csak a bizalom marad. Ami nem kevés, de anya lévén, az észrevétlen felügyeletet akarta megvalósítani, még lányának gondolatai felett is. Tudta, hogy a nyílt harc csak és kizárólag neki okoz majd valós problémát, hisz gyereke nagy érzelmi manipulátor. Mint minden kamasz. És kitartó is. Hisz nő. Már majdnem kétségbeesett, amikor rádöbbent, hogy az anyamítosznak, annak érzelmi erejének, ezáltal nevelő hatásának is lőttek. Jelenleg úgy állnak egymással szemben, mint két nő, és nem úgy, mint anya és lánya.

- Tudod, hogy nem szeretném. És biztos vagyok abban, hogy meg fogod bánni - próbálkozott egy utolsót Frappáns anyuka -... de ha nagyon akarod... - és már el is döntötte, hogy egy pár napig még nem veszi meg azt a fekete hajfestéket, hátha kifújja az őszi szél a gyerek fejéből ezt az elvetemült gondolatot.

Aztán eljön az a pillanat, amikor már nem lehet tovább halogatni a dolgot. Meg kellet vennie a gyászos színű hajfestéket. Frappáns anyuka látszólag igába hajtotta a fejét, és hogy ne legyen feltűnő az ellenszegülés a "nő-vendékkel", egy kicsit még morgott is magában. Elkezdődött a rákészülés, és a kis terrorista lázas izgalommal fésülte ki természettől kapott, gyönyörű, derékig érő, szőke haját. Megilletődötten ült a székbe, a nyertesek mosolyával a szája sarkában, remélve, hogy ő lesz a környék legszebb tizennégy évese.

Frappáns anyuka a hajfestés szakértő arcát viselve keverte be a hajfestéket, miközben lánya haját méregette tekintetével. Pontot téve a körülményes készülődésre, nagyot csettintett a gumikesztyűvel, biztosítva ezzel lányát arról, hogy beadta a derekát. A lányka háta mögé érve végre elmosolyodott, összekacsintott nagyobbik lányával, ezzel tudatva mindenkivel, hogy ura a helyzetnek, és ő a rangidős nő, akinek nem lehet túljárni az eszén. Magabiztos mozdulatokkal, sejtelmes arccal kezdett neki a hajfestésnek.

- Nem húzom a hajad? - kérdezte lányától, aki ,karótnyelve' ült, nehogy kiessen a számára kedvező dimenzióból, és felébredjen egy olyanban, ahol a hajfestés csak egy vágyálom.

- Nem - válaszolta a gyerek, elcsukló hangon, megriadva a tudattól és felelősségtől, hogy saját maga dönt a haja színéről.

- Jó. Akkor elkezdem kenni. Szólj, ha valami nem stimmel - mondta a számító anya, aki éppen ebben a pillanatban ültette a lány fülébe a ,baj is lehet ebből' gondolatot.

- Mi nem stimmelhet? - kérdezte halk riadtsággal a nő-vendék.

- Hát... - és hatásszünet következett - ...mondjuk, allergiás lehetsz, és kisebesedik az egész fejbőröd. Vagy megégeti a hajadat, és le kell vágatni teljesen rövidre. De hallottam olyat is, hogy kihullott a haja a csajnak. De ez nagyon ritka. Biztos nem lesz semmi baj. Nekem is festve van. Már mióta. Vagy húsz éve - és a beszéd közben Frappáns anyuka jó vastagon kente a festéket a gyerek fejére. Csak azért, hogy érezze a lány az anyai együttműködést. Néhány percig csend támadt, és megállt a levegő a lakásban. A lány fejének apró rezdüléseiből anyja érezte, hogy ezt a csatát megnyerte.

- Anyuuuuu! Ez csípi a fejem. Az normális? - hangzott el a győzelmet jelentő kérdés. Frappáns anyuka tenyerét rányomta a hajfestékes hajra, jó erősen, hogy a festék nyugodtan marhassa lánya fejét. Aztán gyorsan elkapta a kezét, és riadt arccal a lánya elé ugrott.

- Basszus! Lányom! Teljesen forró a fejbőröd. Azonnal le kell mosni. Allergiás vagy a hajfestékre! Gyorsan öblítsd le! Itt a törölköző! Gyerünk, gyorsan, míg ki nem hullik a h-a-j-a-d! - és lánya kezébe nyomta a teljesen véletlenül odakészített törölközőt. A nő-vendék sírós-pánikolós arccal rohant a fürdőszobába, kilökve az ajtót, ami majdnem kiszakadt a helyéből.

Frappáns anyuka elmosolyodott, és kéjesen hallgatta a zuhanyrózsából kiömlő víz hangját. Elégedetten rágyújtott egy cigire, és egy mozdulattal seperte bele a kukába a hajfestős kacatokat. Így esett, hogy ebben a családban a természetes hajszín győzött. Legalábbis egy időre.