A glória fogságában

2020.11.16
Glória fogságában
Glória fogságában

A kicsi lány olyan volt, mint egy felfújt gumikesztyű. ,Vadiúj', két éves testét teljes egészében befedte a babaháj. Imádott enni, és anyja imádta etetni. Első lépéseit is egy szendvicskockának köszönhette, amit nyitott szájradarral tett meg, a színes, illatos élelem irányába. Nagyon hatékonyan evett, és ez meg is látszott rajta. Fogai között elhelyezkedő percnyi szünetek résein keresztül szippantotta magába azt a félliternyi gyümölcsjoghurtot, ami a napi uzsonnát jelképezte, és amitől meg volt az aznapi komfortérzete. A töménytelen mennyiségű tejszármazék megváltoztatta a kipárolgását is, és a savanyú tejszag állandóan ott lebegett körülötte. De egyszer hiba került a mátrixba, és a szájában eltűnt töménytelen folyékony tehénszármazék megakadt valahol a kanyargó belekben. A kétségbeesett mami reményekkel telve túrt minden reggel a pelenkába, hátha ráragad végre valami a kezére. A harmadik napon, már úgy érezte, hogy ez több mint múló szeszély, és orvoshoz vitte a gyereket. A sokat látott doktor felvilágosította a hisztériás vonásokat aktívan hozó anyukát, hogy nincs kőbe vésve a mindennapi széklet. Egyúttal elmagyarázta azt is, hogy vannak gyerekek, akiknek nagy lelki trauma az ürítés, mert úgy érzi, kilopják alóla a szart. Nem akarja odaadni azt, ami az övé. Az anyuka fejébe sehogy nem fért bele, se keresztbe, se hosszába hogy miről is beszél az orvos. Az járt kusza gondolataiban, hogy ami a gyerek száján bekerül, annak záros határidőn belül ki is kell kerülnie onnan a gyerek másik végén. Fanatikussá vált.

Gyes-beteg agya teljes kapacitáson működött, hogy hogyan lehet kicselezni a pszichét, és ezzel megoldani a gondot. Ötlete támadt a semmiből. Túlsúlyától és lelki terhétől szuszogva levonszolta megterebélyesedett fenekét, a gyereket, és a babakocsit az emeletről. A babakocsi kerekei útközben vadul kattogtak, a kanyarokban pedig kiestek a gyerekkel együtt az inercia rendszerből. Az anya egy szót sem szólt egész úton, csak hajtott a cél irányába konokul. Majd, leparkolta a gyereket a háztartási bolt előtt, és beviharzott. Kisvártatva diadalmas mosollyal és egy nagy nylonzacskóval a kezében indult haza. A gyerekgondozástól leegyszerűsödött lelke aznap szárnyakra kapott, és ötletessége által érezte, hogy nem hiába fejlődött ki az agya. Elöntötte a boldogság, amikor a nagy szatyorra nézett, amiben a megoldás rejtőzött. Hazaérve, a nagymamának nagy lelkesen, és suttogva mesélte zseniális ötletét, ami minden anya fölé helyezte abban a percben. Aztán széttépte a hatalmas nylonzacskót és egy ívelt csodacsináló mozdulattal kapta elő az aranysárga műanyag WC deszkára szerelhető gyermek WC ülőkét.

- Da-daaaaaaaaaam! - énekelte - Nézd Lujzi! Hát nem gyönyörű a színe? Látod te is, Mama? Milyen szép... mint egy arany glória! - és vidám lendülettel a fejére rakta az ülőkét, ami pont a fejbúbjára illeszkedett. Összerakta két tenyerét, mint egy szent, és valódi átéléssel mosolygott. Az ötlet, amit kitalált, hogy gyereke képes legyen letenni többnapos terhét, a szentek magasságába emelte őt lélekben. Megérdemelten feszített sárga glóriájában.

Lujza felnézett "szent" anyjára a nagy kerek, ,melegbarna' szemeivel. Gyermeki, teljes és totális naivsága, és a csodálat az aranysárga tárgy iránt arra késztette, hogy két kezét anyja felé emelje. Ezzel jelezte, hogy ő is kipróbálná a szenté avanzsáló, ,szépszínű' eszközt, melyet új megközelítésében tettek használhatóvá valamire. Anyja még egy kicsit incselkedett Lujzával, hogy minél jobban sóvárogjon. Reklám szakembernek képzelte magát, és győztesnek, hogy el tudta sütni lányának a WC deszkát, mint egy mindenképpen megszerzendő tárgyat.

- Innen már csak egy ugrás a WC-re szoktatás. - gondolta, és ennek tükrében sikeresnek érezte egész életét.

- Kell? - kérdezte Lujzától. - Látod milyen szép? Ha jó kislány leszel, megkapod, és megmutatom, hogy hogyan kell használni. Oké? - fűzte csábosan mosolyogva a szavakat. Aztán lassan, megilletődötten, mint aki egy csodát ad gyermekének Lujza kezébe adta az ülőkét. Ekkor a kislány, egy hirtelen mozdulattal saját fejére illesztette azt. Szája fülig ért, boldog és büszke volt. Két kicsi, húsos kezével megmarkolta a karimát, és még jobban a fejébe húzta az aranysárga glóriát... ami tovább halad a fülén, végig zuhant a nyakán, és a vállán landolt. Csodálkozva nézett maga elé, és csalódottan ismerte fel a problémát, mégpedig, hogy a glória a nyakába szakadt, és így egy nagyon ízléstelen, széles és ormótlan nyakék lett belőle. Megpróbálta kihúzni a fejét, de az minden alkalommal megakadt a fülében. Egyre kétségbeesettebben akarta magáról lecibálni a "hirtelen jött" ékszert, és a gondját hangosan érzékeltetve, sikítós bőgésben realizálódott a kudarc. Anyja és nagyanyja pánikhangulatban próbálták lecibálni a nyakáról a béklyót.

Először két kézzel akarták eltüntetni a gyereklány fülét, ami az akadályt képezte. Lujza teljes kapacitással sírt. Csalódott volt, hogy a glória varázs rá nem vonatkozik. Arca az erőlködéstől és az életerős sírástól pirosra érett. A nagyi, ijedségét és ingerültségét erősen titkolva tartotta vele a szemkontaktust. Előkerült a ragtapasz, mint füleltüntető eszköz. Aztán jöttek az életképtelen ötletek, mint a fűrészlap, lefűrészelendő a műanyag rémálmot a gyerek nyakából. Vagy a ,,lógassuk, fejjel lefelé a gyereket, és hívjuk át az erős szomszédot" ötlet. Majd a ,,borogassuk a gyerek fejét hideg ruhával, mert a hidegtől összébb megy" ötlet. De egyik sem tűnt sikergyanúsnak.

A két nő már kezdett kiborulni, és felmerült a mentőhívás ötlete is, de ezt hamar elvetették, mert nem tudtak volna mit mondani a telefonba. Azt mégsem mondhatják, hogy rászorult a gyerek fejére egy rendeltetésnek nem megfelelően használt WC deszka. A kislány feje felett tanakodott a két meggyötört nő, amikor megtört a zaj, a gyereksírás hirtelen abbamaradt. Helyébe egy nagyon erőteljes nyögés lépett. Ránéztek a gyerekre, és egyértelmű jeleit vélték felfedezni az emésztési folyamat legvégének. Nemes egyszerűséggel, a bőgés erőlködésétől Lujza kiadta magából a gonoszt, ami három napja kínozta. Végszóra megfogalmazódott a nagymama fejében az ötlet. Hozta a zsírt, bekente a kislány fülét és homlokát. Eközben az anya, a kislány figyelemét elterelve tartotta tovább a szemkontaktust. A nagyi pedig, egy határozott mozdulattal lehúzta a gyerek fejéről a kínok okozóját. Így történt, hogy végül a szép, aranysárga színű WC deszka elérte célját... Lujza pedig ettől fogva egy kiegyensúlyozott emésztésű gyerek lett.

Frankie Fischer © Minden jog fenntartva 2020
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el