A bosszúálló anya

Hangos kiabálástól zengett az ovi utcája. Egy anya és egy óvónő veszekedett. Az anya frusztrált volt és hisztis, az óvodai alkalmazott pedig mindenhatónak képzelte magát. Mióta az orvosok és ügyvédek is felfedezték, hogy az óvodában korosztályban vegyes csoportok vannak, minden újgazdag idejártatta a gyerekét. Ezzel az ovi nívója is emelkedett. Meg a csoportpénz. És az észjátszás. Hirtelen táltos képzővé vált az egykori gyerekparadicsom. Sok szónoklat, és állandó harc a szegényebb szülőkkel, akik szembe mertek szállni az új módival. Jelentéktelen dolgon pattant ki aznap reggel a vita, de mély szakadékot képzett pedagógus és szerető szülő között.

Egy vesszőfutás volt az élete a három gyerekes anyának. Egyedül maradt a gyerekekkel. Az egyik kicsi volt, a másik pici, a harmadik meg ,vadiúj'. Az anya, könyvet csak vécén tudott olvasni. Persze, kizárólag úgy, ha duplára zárta az ajtót, mert szabadonfutó két nagyobb kölyke még ott sem hagyta békén az anya nevű rabszolgát. Állva evett a konyhában az ajtófélfának dőlve, miközben a csámcsogás hátulütőit elemezte gyerekeinek. Feltűnően gyorsan öltözött, ami sokszor érdekes hatást keltett, hitelesen tükrözve lelkivilágát. A kialvatlanság mintapéldánya volt, elaludt bárhol, ahol a feneke széket ért. Éjszaka készítette el a családi költségvetést, súrolta a tűzhelyet, mosott a tárcsás mosógéppel. Tökéletesen uralta a perceket, a háztartást és jól zsonglőrködött a pénzzel. Nem lázadt, mert a lázadás feltétele a gondolkodás, arra meg nem volt ideje. Egyszer a nagyi pénzt nyomott a kezébe szoláriumra, azzal a megjegyzéssel, hogy nagyon sápadt. Ebből azt szűrte le látensen hiú lelke, hogy ,szarul' néz ki. Könnyű megkülönböztetni a konditerembe és szoliba járó, magára sokat adó mamit az egyedülálló anyától. Mindkettő gebe, csak az utóbbi patológiásan az, mindkettő barna, csak az utóbbi a homokozóban, takarításnál ráragadt kosztól az.

A tökéletes anya, tökéletes nő, és tökéletes ember hármas koronájára vágyott, a kis naiva, ami nem csupán egy botor vágy volt, hanem jó nagy adag megfelelési kényszer volt - szintén patológiás. A szerepek között folyamatosan ingadozott, ez vitte el energiáinak azon részét, amit nem faltak fel a gyerekek. Ha egy szép ruhát vett fel, azt tuti, hogy lehányta, de minimum leköpte véletlenül valamelyik gyerek. A gyöngysorokat leszaggatták a nyakából. Körömcipőit kényelmetlenné tették a szalámi cafatok, amit a lányok tettek bele, ,,mikulás után szabadon" kreatív ötlet alapján, neki meg nem volt ideje ellenőrizni cipőhúzás előtt, hogy mi van abba elrejtve...

Különös képességeket fejlesztett ki. Könnyek és visítás nélkül tudott Legón futni, és képes volt két füllel három gyerek ,nyöszörét' hallgatni.

Almozottan hátrányos mivolta a körülötte élő emberek mosolygós sajnálatát, és nagy fokú segítőkészségét váltotta ki. Legnagyobb patrónusa a nagyi volt, mind időben, mind pénzben. ,Mindentvarázsolós' táskája ontotta a szalámit, háztartási eszközt, a ruhát és édességet. Ha ott volt egy pár napot, minden mosolygós nyugalomba borult rendszerető, határozott lénye hatására.

Mint minden nagymama, mindig hozott a gyerekeknek ajándékot. Húsvétra éppen két pár szép, világoskék szandit. Csipogósat. A lányok hatalmas köröket róttak a szoba közepén. Körbe-körbe-körbe-körbe. Két futkosó gyerek, az négy láb, azaz négy szandi, ami csipog. Kreatív találmány.

- Legalább mindig tudom, hogy merre vannak a gyerekek - gondolta. Egy órával később megnyugtatásként ismételgette a mondatot, és próbálta elhinni, amit mormogott.

Két órával később, miután elment a nagyi, hangos zenével próbálta elnyomni a szandik hangját. Ez csak súlyosbította a helyzetet, mert a lányok már nem csak futottak, hanem ugráltak is, ritmusra. Három órával később az anya veszettül kereste a körzőt, hogy talán azzal kiszúrhatja a szörnyszandi csipogóját. Ez sajnos nem bizonyult életképes ötletnek, mert a lányok nemhogy levenni nem akarták az új szandit, de közölték, hogy abban akarnak aludni. Négy órával később az anya abban reménykedett, hogy elfáradnak a gyerekek, és könnycseppek kezdtek gyűlni nihilbe bámuló szemei sarkában.

Sosem fürdetett és ágyazott ilyen gyorsan, általában szerette az estéket. De ezt nem. Ötlete sem volt, hogyan szabaduljon meg attól az elvetemült szanditól. Nem sérthette meg az anyját azzal, hogy az ajándékát kiutálja a szemetesbe, és nem ríkathatta meg a gyerekeit azzal, hogy kidobja az átokkal vert lábbeliket. Elgondolkozott azon, hogy vajon milyen elvetemült szadista barom beteges találmánya lehet ez. Biztosnak látszott, hogy utálta a gyerekei anyját az az agybeteg. Vagy egy vicces hallássérült pszichológus volt a kitaláló, aki csak játszani akart egy kicsit, és kifigyelni, hogy mi az anyák tűrőképességének végső határa. Megterhelt idegeit próbálta összegereblyézni tébolyultan megkuszálódott állapotukból, és próbálta besírni a gyerekeit az ágyba. Talán ez volt élete legnehezebb estéje. Ruhástól, csukott szemmel, merev testtel és megtörve, fadarabként hullott az ágyba.

- Vagy a szandi, vagy én! - határozta el magát, acélosan és hajlíthatatlanul.

Betúrta fejét a puha párnába, aminek nagyi szagú pamuthuzata magába szívta, fáradságtól szakadatlanul hulló könnyeit. Nagyon mélyen aludt, de kimerült agya ostoba tréfát eszelt ki, maradék energiáival. Nagy csipogós szandik repkedtek a tudatalattijában, agyonnyomva alvástól megújulni vágyó lelkét. Csipogást hallott kívül-belül, lent és fent. Egy pillanatra azt hitte, hogy a csipogós szandik mosolygósan kegyetlen mennyországába került. Szerencsére, mielőtt eldurvult volna a dolog, felébredt.

És megvilágosodott.

Reggel nyálas mosollyal oltotta ötletét gyerekei lelkébe.

- Arra gondoltam, hogy vigyük be az új szandit az oviba, váltócipőnek. Egész nap rajtatok lehet, és ilyen biztos senkinek sincs. Mindenki titeket fog irigyelni. Tök jó, nem? - és hozzáfűzte, a gyerekeinek a legjobbat akaró anya ártatlanul csillogó mosolyát. A lányok elámultak az ötleten és teljes odaadással, nagy izgalommal kezdték begyömöszölni a szandikat egy szatyorba.

Azon a héten a pedagógus többször is feldúlt pillantásokat szórt az ártatlanul mosolygó anyára. Majd nagyon-agyon szappanos vízben mosta le valami ócska indokkal a szandikat, amik azután már nem csipogtak többé. Az anyától hazug mosollyal kért elnézést a kárért, amit a kékséges-szépséges lábbelikben okozott. Az anya hazug mosollyal hagyta helyben a dolgot, és határozottan jól érezte magát a bőrében. Hisz győztes lett... a gyűlölt szandik segítségével.